A szajga

A szajga vagy tatárantilop (Saiga tatarica) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése

A szajga Közép-Ázsia hatalmas füves síkságain él. A 17. században elterjedési területének nyugati határa még a Kárpátok vonalával esett egybe. A századelőn a vadászat a kipusztulás szélére sodorta a szajgát. 1919-ben helyezték védelem alá, azóta legalább 1,3 millió egyedre gyarapodott az állománya, ám élőhelyének korlátozott volta gátat szab terjedésének.

Megjelenése

Az állat fej-törzs-hossza 110-140 centiméter, marmagassága 60-80 centiméter és testtömege 20-50 kilogramm. A nyári szőrzet gyapjas és világosbarna, a téli fehér, hosszabb és tömöttebb, még a szajga állát borító szőrök is hosszabbak lesznek. A párzási idényben a hím szakállt növeszt a nyakára. Feje nagyméretű, rajta hatalmas, duzzadt orrüreg van, melynek orrnyílásai lefelé mutatnak. A párzási időszakban a hím orra még nagyobbra fúvódik. Csak a hímnek van szarva, amely erősen gyűrűzött, enyhén hátrafelé hajlik és áttetsző borostyánszínű. Lába meglehetősen hosszú és vékony, két patás ujjban végződik.

Életmódja

A tatárantilop társas lény, 30-40 állat alkot egy csordát. A vándorlás idején a csordák egyesülnek. Tápláléka lágyszárúak, alacsony növésű bokrok, zuzmók és fűfélék. A szajga 6-10 évig él.

Szaporodása

A nőstény 7-8, a hím 20 hónapos korban éri el az ivarérettséget. A párzási szezon december-január között van. A vemhesség csaknem 5 hónapig tart, ennek végén rendszerint 2 borjút ellik a nőstény. Születése után a borjú 8-10 napig a földhöz simul, s csak anyja hívására kel fel onnan. Az elválasztás 3-4 hónap múlva következik be.