Az aranyvarangy szomorú példája a katasztrofális populációcsökkenésnek: mig 1987-ben 15OO példányt számoltak, addig 1989-ben már csak egyet, csakúgy, mint a rákövetkező évben. Azóta egyetlen aranybékácskát sem láttak. Mivel a fajt csak a magasan fekvő köderdő kicsiny részéről ismerték, (mintegy 1O km2)-ről, valószinű, mára már kipusztult, talán a klimaváltozás hatására. Az aranybékácska a him és a nőstény közötti éles szinkülönbségről volt hires. A nőstény zöldessárga, vagy fekete, sárgán szegett piros pöttyökkel, mig a him élénk narancsszin volt. A szaporodási időszakban mindkét nem tagja kicsiny, időszakos pocsolyákhoz vándoroltak, s manapság is ezeken a helyeken keresik a természettudósok, hátha újra felfedezik a fajt.