Az elefánt után a második legnagyobb szárazföldi emlősállat, a bikák elérhetik a 2500-3000 kg-os testtömeget és a közel kétméteres vállmagasságot is. A tehenek kisebbek, mintegy 1600-2000 kg testtömegűek. A világos palaszürke színű “fehér” orrszarvút fűevéshez (legeléshez) idomult szája miatt szélesszájú orrszarvúnak is nevezik. Az orrszarvúfélék legnagyobb faja.  Amikor a fehér ember megjelent a mai Namibia területén, a fehér orrszarvú az egész térségben általánosan elterjedt volt, de az 1900-as évek elejére először Dél-Afrikában, majd itt is szinte teljesen kiirtották. Maradék állományai szórványosan maradtak fenn a Vízhegy-fennsík (Waterberg-plateau, az egyik legrégebbi vadvédelmi terület Namibiában) környékén, ezek védelme, valamint az állami és magán vadvédelmi-vadtenyésztő területekre való visszatelepítés és tenyésztés, kihelyezés alapozta meg a mai stabil állományokat a térségben. Kedvelt élőhelyei a nyíltabb fás szavannák és a nagyobb füves térségek, ahol rejtőzködést nyújtó kisebb sűrűségek is akadnak. Vízfüggő, ezért a teljesen víztelen vidékeket kerüli annál is inkább, mivel a hatalmas test hűtése miatt dagonyázásra, sárbevonatra is szüksége van. Táplálékát lágyszárúak, fűfélék és gyümölcsök képezik. Kis 2-5 fős családi közösségekben él. Territoriális viselkedésének egyik megnyilvánulása, hogy a területét vizeletnek, ürüléknek a bokrokra való fecskendezésével-rugdosásával jelöli meg, fajtársaival és nagyobb termetű betolakodókkal szemben védelmezi. Az orrszarvú tehén 16 havi vemhesség után hozza világra egyszem borját, amit gyakran előző évi borjával együtt vezet és nevel. Az orrszarvú trófeája a szarv, amely nem más mint elszarusodott szőrcsomó, amit a koponyacsonthoz tulajdonképpen semmi nem köt. Hosszúságban 5-6 cm-t, vastagságban 1-2 cm-t növekszik évente. (Maga az állat egyébként szinte teljesen szőrtelen.) Az első szarvak általában hosszabbak a hátsóknál, hosszuk nagy, öreg bikáknál az 1 métert is jóval meghaladhatja. Az orrszarvúfélék veszélyeztetettségéhez nagy mértékben hozzájárult az ázsiai és egyes arab országokban széles körben elterjedt és ma is fennálló hiedelem, miszerint a szarvból készített őrlemény potencianövelő hatású. A szárított orrszarvú őrleményt egyes keleti országok feketepiacain ma is hihetetlen árakon forgalmazzák. Az ennek megszerzésére szakosodott orvvadászat technikái is fejlődtek, ma már az állatot általában nem lövik le csak kábító fegyverrel elkábítják, majd levágják a szarvakat. Ezt megelőzendő a tenyésztési célú kihelyezés előtt a szarvakat a tenyésztők már előre eltávolítják. Természetes állati ellensége nincs, bár a borjak időnként oroszlán zsákmányául eshetnek. Az orrszarvú egész felépítése, testalkata, vastag bőre a mások számára áthalolhatatlan sűrűségekben való mozgásra szolgál, a hatalmas erős szarv nemcsak védekező és harci eszköz, hanem mintegy “hóekeként” tereli szét a hatalmas test előtt haladás közben a sokszor több méter magas füvet, vagy a kefesűrű tüskés bozótot is. Érzékszervei közül legfejlettebb a szaglás, amit a hallás követ. Az orrszarvú nem zajos állat, hangot ritkán ad. A felnőttek fújás, horkantás, vagy mély morgásszerű hangokkal kommunikálnak, a fiatalok veszély esetén disznószerű visítást hallatnak. Egymás közti kommunikációban fontos szerepe van a “testbeszédnek”, egymás megérintésének, ami az állat felépítéséből adódóan a szemlélőnek sokszor igen durvának is tűnhet.

A fehér orrszarvú jól tenyészthető,ma már igen sok magán vadászterületen is meghonosították, tenyészállatokat az évenkénti élővad-aukciókon is lehet vásárolni. A fehér rinó védelmének és tenyésztésének úttörői a Rhino Trust alapítvány, a Flachberger család magántulajdonában lévő Okapuka Ranch, az Ongawa és Erindi magán vadászterületek és még sok más privát vadvédelmi terület. Állománya Namibiában stabil, sőt növekvő, ezért az általános védettség mellett korlátozottan, egyedi engedély és ellenőrzés alapján vadászható. A fehér orrszarvú mintegy 40 évig él.