A Dugong, (Dugong dugon) egy villásfarkú tengeri tehén, akivel találkozhatunk a Vörös-tenger partjainál.

Származásuk
A tengeri tehenek olyan emlősök, akik a Szirének rendjének két családját alkotják. A Dugong Dugon, mely a delfinekéhez hasonló farkuszonnyal rendelkezik (villás-farkú tengeri tehén / két faj /hét nyakcsigolyás gerinces) különbözik a jól ismert Amerikában élő tengeri tehenektől (Lamantin család / három faj / hat nyakcsigolyás gerinces).

A Dugong, a család egyetlen túlélője. Steller tengeri tehene (Hydrodamalis) egykor a Bering-i tengerben élt, és csupán 1741-ben fedezték fel. 1768-ra azonban az összes példányt kiirtották a tengerészek és a vadászok. Az ősi tengerekben ? mint például Németországban a ?Mayence? medencében a mai napig lehet tengeri tehenek létezését bizonyító leleteket találni (ezek mindegy 30 millió évre nyúlnak vissza).

Jelenlegi élőhelyük

Az óriási területi eloszlás ellenére, mely Kelet Afrikától a Salamon szigetek-ig tart, manapság ritkán lehet tengeri tehenet találni. A Dugong-ok legnagyobb csordáit még Észak Ausztráliában lehet megfigyelni, ahol állatok százai is laknak egy csoportban. Máshol ahol még előfordulnak, inkább párok kisebb csoportjaival találkozhatunk.

Táplálkozás

A Dugong főleg tengeri füvet legel, de a villás-farkú tengeri tehén élvezettel fogyasztja az algákat, gyökereket és a lágy korallokat is. A felső ajkán található sörtéinek köszönhetően, a Dugong kiszagolja és kiássa az élelmét. A mellső lábak nemcsak az élelem szájba tolását segítik, hanem a talajon támasztékként is szolgálnak. A Dugong nem igazán rágja meg táplálékát. Fogak helyett úgynevezett dörzsölő (örlő) lemezei vannak.

Ami még furcsa, nem megszokott az emlősöknél, az a fogpótlási rendszerük. Az új ?fogak? az állkapocs hátsó részén nőnek és az egész sor lassan halad előre. A Dugong az gyetlen vegetáriánus tengeri emlős a földön.

Gázcsere

A búvárok általában sekély vizekben találkozhatnak Dugongokkal, ahol a mélység max. 20méter. Tipikusan homokos aljon, tengerifüves legelőn vagy sekély lagúnákban élnek. ? nem éppen a legideálisabb merülőhelyek. Talán ez is az egyik oka, amiért búvárok ritkán látják őket.

Hogy levegőhöz jusson a Dugong, elég gyakran a felszínre kell, hogy emelkedjen ( kb. 1-2 percenként). A víz alatt orrlyukai bőrhártyáinak köszönhetően bezárulnak és kis szemeit is elválasztó hártya védi a sós víztől. Vészhelyzet vagy veszély esetén a tengeritehén képes hosszabb időt is víz alatt maradni (akár 10 percet).

A villás-farkú tengeritehén a víz alatt kattogó, fütyülő és ciripelő hangokkal kommunikál. Ha a búvárnak elég közel sikerül az állathoz jutnia, akár a beszélgetésüket is hallhatja.

Szaporodás

A Dugong bikák (hímek) erőteljesen küzdenek a nőstények kegyeiért. Gyakran ejtenek sérüléseket elülső, nagy ?fogaikkal? egymás vastag, szőrtelen bőrén a riválisok. A komolyabb sérülésektől szerencsére megvédi őket a szilárd zsírréteg, amit bőrük alatt hordanak. A párzási időszak egész évben tart, amíg az állatok biztonságban érzik magukat és találnak elég élelmet.

A tehén (nőstény) csupán minden harmadik, vagy hetedig évben ad életet egy borjúnak, akit 18 hónapig táplál. Egy újszülött borjú 100-150 cm-el jön világra. Az ikrek nagyon ritkák. Egy nőstény 10 éves korára éri el a szexuálisan aktív kort.

Ezek a ?hableányok? nem túl kecsesek. A Dugong 3-4 m hosszúra nő (a nőstények általában kisebbek) és 250-400 kg-t nyom, de akár 900 kg is lehet. A Dugongok 75 évig is élhetnek.

Ellenségek

A gyors vadászok, mint a cápák könnyen elkapják ezeket a lomha és lusta emlősöket. Még a nagy cápák is kijönnek időnként a sekély vizekbe, hogy halat, tengeri emlősöket, teknőst és ráját fogjanak. Az évek alatt hajósok és halászok is vadásznak a tengeri tehenekre finom bőrük és zsírjuk miatt.

A Jövő…

Manapság a Dugong szigorúan védett faj majdnem mindenhol a világon. Megtalálható, mint veszélyeztetett faj, a Nemzetközi Vörös Listán IUCN- (Nemzetközi Szövetség a Természet és a Természeti Erőforrások Megőrzéséért), szintén védelem alatt áll a Washingtoni Egyezmény a Fajok Védelmében CITES- szervezetnél.

Nagyon sajnálatos tény azonban, hogy az elmúlt években a populáció tovább csökkent. Az egyre fogyó tengeri-füveslegelők, a védett lagúnák hiánya kevés esélyt hagynak, vagy egyáltalán nem is adnak esélyt a terhes nőstényeknek és a borjaknak. Csak reménykedni tudunk, hogy a ?hableányok? biztonságosabban fogják magukat érezni itt a Vörös Tengeren, és hogy számuk növekedni fog. Ne feledjétek: A Dugonoknak szükségük van a segítségünkre és védelmünkre a túléléshez!