A kihalt állatokkal kapcsolatos egyik leghihetetlenebb történet bizonyára a vándorgalamb esete. Az európaiak megjelenése előtt az amerikai őslakosság már több száz éve vadászta. Az európaiak nagy számban mészárolták, étkezésre és disznók hízlalására használták. A galambok nagy csapatokban repültek, amiknek létszámát a természettudósok alkalmakként megpróbálták összeszámolni. Wilson 1910-ben azt becsülte, hogy egy sereg *2.230.272.000 madárból állt. John Audubon, híres amerikai ornitológus szerint egy ilyen sereg táplálékfogyasztása egy nap alatt közel egy millió tonna volt. Ebből könnyen elképzelhetjük, hogy milyen pusztítást tudtak véghezvinni a termésben. A galambok rendszeresen nagy távokat repültek, naponta 160 km feletti távolságot is, azért, hogy élelmet találjanak.

A fiatal galambfiókákat igen nagyra becsülték, a vadászok akár a fákat is kivágták, azért hogy megszerezzék őket. 1805-ben New Yorkban egy madár ára 1 cent volt, 1830-ban ugyanazon a piacon egy madár már 4 centbe került. 1870 körül már csak a Nagy-tavak területén voltak láthatók. A madarak kisebb csoportjait még 1880-ban megfigyelték. 1896-ban egy 250000 madárból álló sereg láttán riasztották vadászokat, aminek eredményeképpen kevesebb, mint 10000 madár élte túl a lövöldözést. Az utolsó vadon élő példányt 1899-ben látták. 1909-ben 1500 dolláros díjat ígértek annak, aki bizonyítani tudja fészkelését, de a pénzt sohasem tudták kifizetni. Az utolsó madár 1914 szeptemberében pusztult el a cincinnati állatkertben.