A talaj szennyezése

A talaj legáltalánosabb természettudományi meghatározása a talajképző folyamatokból indul ki és az alábbiakban fogalmazható meg: "A talaj olyan háromdimenziós test vagy képződmény a földkéreg legfelső szintjén, mely az anyakőzet, klíma, relief, élő szervezetek, emberi tevékenység és az időtényező kölcsönhatásának eredményeképpen keletkezett. Tulajdonságaiban és minőségében eltér a kőzettől, saját levegője, vize és élővilága van, az élő és az élettelen természet határterületét jeleníti meg."

A föld az anyánk, minden ember anyja. Ő ad mindent nekünk épp ezért szentként kell tisztelni. Még a sas is leszáll a földre, nemcsak a fákon ül, és nem csak repked. A föld ellát minket, ahogy anya a gyermekét, de mi ezt nem viszonozzuk, csak végtelenségig kihasználjuk és mérgezzük. A talaj kizsákmányolását már a középkorban elkezdtük. Mezőgazdálkodás közben a végtelenségig kimerítettük a talaj termékenységét, annyira, hogy semmi nem termett meg rajta többé. Ekkor arrébbvándoroltunk és máshol folytattuk a pusztítást. A helyzet ma is ugyanaz, csak még borzalmasabb. Erdőket vágunk ki, hogy további területeket nyerjünk, pl. a gabona termesztésére. Az esőerdők talajában nagyon vékony a termőtalaj, így ha beültetjük, az esők elmossák, és újabb területeket kell elvenni az esőerdőtől. Mi ez, ha nem kizsákmányolás? Magunk alatt is vágjuk a fát, hisz mi lesz, ha az erdők elfogynak? ...

Ez a jó anya még a vérét is nekünk adja, azt, ami több milliárd éve termel magában, amitől mi párszáz év alatt megfosztjuk.

A talajba több úton is kerülhet szennyezés. A műtrágyát közvetlenül a talajba juttatják, nem törődve a káros következményekkel. Ez a folyóvizekbe is bekerülhet vízvirágzást okozva. A növényvédő szereket a növényekre permetezik, de az esővíz bemossa a talajba.

Nagyon kevés az olyan emberi tevékenység, ami valamilyen módon ne hatna károsan a természetes környezetre. A legnagyobb gondot a levegő, a víz és a talaj szennyezése jelenti. Minden emberre hazánkban évente 80 ezer kilogramm vegyes szemét jut, amelyben a civilizáció szinte minden termékmaradványa megtalálható. Ebből 25 kilogramm kifejezetten veszélyesnek minősített hulladékfajta. A tovább már nem használható, radioaktív anyaggal szennyezett erőművi hulladékból egy főre mindössze 2 dekagramm jut, aminek térfogata nem nagyobb egy dobókockánál.

A földnek öntisztulási képessége van. A szennyezőanyagok szervetlen sókká és humusszá alakítását talajmikróbák végzik a szerves anyagok aerob lebontásával. Az öntisztuláshoz bizonyos idő és meghatározott vastagságú talaj szükséges. A talaj szennyezése a felszín alatti vízbázisra is veszélyes.

Szennyezőanyagai főként a nitrogén, a foszfor, a kálium. A szennyezés oka legtöbbször az intenzív műtrágyázás, melynek hatása a talajsavanyodás, a felszíni vizekben a foszfor terjedése (eutrofizáció), a felszín alatti vizek nitrát szennyeződése. Egyéb káros anyagok a nehézfémek, amelyek a növényvédő szerekből – műtrágyákból -, szennyvizekből, ipari és bányászati tevékenységből (As, Cd, Co, Cu, Hg, F, Mn Ni, Pb, Zn) származik.

A talaj tisztításának legegyszerűbb módja a szennyezett talaj lefedése (beton, aszfalt, fólia, agyag- vagy egyéb vízzáró réteggel). E mellett meghatározó még az elektromos talajkezelés: Ebben az esetben egyenáramú áramforrásra kapcsolt elektródákat helyeznek a talajba, ahol így elektromos teret keltenek. Ennek hatására a szennyező nehézfémek ionjai az elektródák közelébe vándorolnak.

Ártalmatlanítás megtörténhet kitermeléssel és deponálással: A kitermelt szennyezett talajt szennyezés-stabilizáló anyagokkal (cement) keverik össze. Fontos a semleges, vagy lúgos pH elérése, amelyet meszezéssel szabályoznak. Talajvíztisztítás lehetséges módja a kiszivattyúzás, kémiai kicsapás/pH beállítása, fémek talajvízből való kivonása. A pH növelésének eredménye, hogy a legtöbb fém szilárd fázisban kiválik.

A Földünk földje a miénk is. Küzdjünk azért, hogy ükunokáink is egészséges környezetben nőhessenek fel. Vigyázzunk rá!