Mahatma Gandhi

Londonban tanult jogot, ám odautazása előtt önmegtartóztatási fogadalmat tett, melyhez egész életében hű maradt. Az indiai hagyományoknak megfelelően korán (tizenkét évesen) nősült, ezért elutazása előtt már négy gyermeke volt. 1893-ban egy indiai cég jogtanácsosaként Dél-Afrikába utazott, ahol a hindu kisebbség szószólója lett. Ebben az időben alakította ki filozófiai rendszerét, melyre egész pályafutása épült. Elvének lényege, hogy az igazság ereje győz, így passzív ellenállással kell elérni a kitűzött célokat. 1915-ben tért vissza Indiába, ahol a függetlenségi mozgalom élére állt, s ekkoriban kapta a Mahatma jelzőt is híveitől (szanszkrit szó, jelentése: „nagy lélek”). India ebben az időben még brit koronagyarmat, Gandhi pedig Nagy-Britanniával szemben a hindu nacionalizmus képviselőjeként lépett fel. Az I. világháborút követően Nagy-Britannia szövetségesnek tűnhet, Gandhi pedig India függetlenségét követelte. 1922-ben az egész országot polgári engedetlenségre buzdította, amiért hat év börtönbüntetésre ítélték. Két év múlva szabadon engedték, ekkortól politikai akciói révén egyre élesebb ellentét alakult ki a brit hatóságok és az indiai függetlenség hívei közt. A II. világháború idején többször hangsúlyozta, hogy csak a független, szabad India tud csatlakozni a szövetséges hatalmakhoz. A polgári engedetlenség és a passzív ellenállás a leghevesebb európai és észak-afrikai harcok idején érte el csúcspontját, ám India függetlenségét mégsem sikerült kivívniuk.

1942 és 1944 között ismét bebörtönözték, előzőleg ugyanis meghirdette a „Quit India” jelmondatot, mely a briteket azonnali távozásra szólította fel. Szabadulása után szembesülnie kellett azzal, hogy politikai küzdelme nem érte el a célját: a hinduk és muzulmánok kiegyezése nem jött létre, nem tudta elejét venni a véres zavargásoknak, és a volt gyarmat 1947-es függetlenné válásával két országra szakadt: Indiára és Pakisztánra. 1948-ban, miközben arra akarta rávenni a hindu közösséget, hogy tegyen engedményeket a muzulmán kisebbségnek, Új-Delhiben egy szélsőséges nacionalista, Nathuram Godse lelőtte.

Az iránta érzett mélységes tiszteletből Dzsaváharlál Néhrú első indiai elnök lánya, nevét Indira Gandhira változtatta.

2007 júniusában az ENSZ közgyűlése október 2-át, Gandhi születésnapját az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította. Ennek a napnak a tiszteletére a Humanista Mozgalom 2007 óta szervez békés felvonulásokat e fantasztikus ember emlékére.

Életút

1869. Móhandász Karamcsand Gandhi születése Porbandarban (október 2.)

1888. Jogot tanul Londonban (1891-ig).

1893. Ügyvéd Dél-Afrikában (1914-ig).

1908. Megírja a Hind Szvarádzs, avagy az indiai önkormányzat c. művét.

1915. Családjával visszatér Indiába.

1916. Csamparanban polgári engedetlenségi mozgalmat, Ahmedábádban sztrájkot szervez. Először böjtöl egy közügy érdekében.

1920. A Kongresszus Gandhi javaslatára jóváhagyja a kormánnyal való együttműködés megtagadását, az idegen intézmények bojkottját és a teljes önkormányzat követelését.

1922. Letartóztatják és 6 évi börtönre ítélik.

1924. Vakbélgyulladással operálják, majd szabadon bocsátják. 21 napos böjtöt tart a hindu–muzulmán egység helyreállításáért.

1928. Egyéves politikai szilenciumot fogad, közben társadalomépítő konstruktív programját népszerűsíti.

1930. Lapjában, a Young Indiában közzéteszi 11 pontos követelését (január 30.).

1930. Ahmedábádból március 12-én Gandhi a sómenet élén elindul Dandiba, ahová április 5-én érkezik meg. Májusban letartóztatják Gandhit és Nehrut is.

1931. Újból szabadon bocsátják. A Gandhi–Irwin tárgyalás a Kongresszus hivatalos elismerését jelenti.

1932. Gandhit és a Kongresszus vezetőit letartóztatják, a pártot illegálisnak nyilvánítják.

1942. Az Összindiai Kongresszusi Bizottság Gandhi által megfogalmazott határozata: “Angolok, távozzatok Indiából!" Gandhit és a többi vezetőt letartóztatják.

1943. Gandhi 21 napos böjtje.

1944. Wavell alkirály szabadon bocsátja Gandhit (május 6.).

1946. Noakhaliba megy, hogy lecsillapítsa a vallásközösségi vérengzést.

1947. Gandhi Bihárban békít. Nem járul hozzá az ország felosztásához, így a Kongresszus nélküle fogadja el azt.

1948. Gandhi újabb böjtjével eléri, hogy India adja át Pakisztánnak a nemzeti vagyon neki járó részét. Január 30-án meggyilkolják.

Szerintem Gandhi hozzáállása az emberekhez követendő. Nem csak az elnyomás alól akarta felszabadítani hazáját, hanem a békére is törekedett. Előfordult, hogy honfitársai megöltek angol katonákat, vagy kárt tettek bennük. Ha Gandhi csak egy olyan forradalmár lett volna, akinek a hazája az elsődleges, megjutalmazta volna ezeket az embereket. De neki az emberi élet, az emberi szabadság volt az első. Ezt tartom fontosabbnak. Ő nagyon hitt a vallásában, de befogadta azokat is, akik nem hinduk voltak. Számára fontosabb emberi érték volt a szeretet.