A légszennyezés fogalmát még ma is sokan csak az iparhoz, füstölgő gyárkéményekhez kapcsolják. Az 1960-as évek végéig valóban az ipar volt a légszennyezés legjelentősebb forrása a városokban. Azóta viszont az ipari és fűtési technológiák korszerűsödtek, és a leginkább szennyező gyárakat kitelepítették a városokból, így bár az ipari termelés és kiemelten az energiaszektor még mindig döntően felelős a légszennyezésért, városi környezetben a fokozatosan óriásira növekedő gépjárműforgalom lett az első számú felelős. A negyvenes években jelentkezett először a probléma egy új jelenség képében. A kaliforniai nagyvárosokban észleltek egy újfajta, nem ipari eredetű füstködöt, szmogot (smoke = füst, fog = köd), melyet elsősorban a gépjárművek kipufogógázai okoztak. A hetvenes évektől kezdték figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat a gépjárműmotorok fejlesztésekor. Egymás után fedeztek fel újabb és újabb ismeretlen hatású szennyező komponenseket a városok levegőjében. Egyes hazai statisztikák szerint minden 17.
haláleset és minden 24. rokkantság a légszennyezés következménye (www.gkm.hu). A közúti gépjárművek alapvetően két csoportba sorolhatók a felhasznált tüzelőanyag szerint:
benzinnel és gázolajjal üzemeltetett járművek. A benzin és a levegő keverékének tökéletes égésekor széndioxid (CO2) és víz keletkezik. A folyamatot a következő általános egyenlettel fejezhetjük ki:
C7H13 + 10,25 O2 → 7CO2 + 6,5 H2O Az üzemanyag tökéletes égéséhez szükséges optimális levegő-üzemanyag tömegarány 14,5. Az ettől való eltérés tökéletlen égést eredményez, amely levegőszennyező gázok – szénmonoxid (CO), szénhidrogének (CH), nitrogénoxidok (NOx), poliaromás szénhidrogének (PAH-ok), illékony szerves vegyületek (VOC-k) és szálló por (aeroszolok) kibocsátását eredményezi. Európa városainak levegőjében az antropogén (emberi tevékenységből eredő) NOx körülbelül 47%-át, a CO 65-80%-át, a szénhidrogének 50%-át a gépjárművek bocsátják ki. Ezen túl egy átlagos gépjármű több, mint ezer egyéb szennyezőt, közöttük szervesanyag-tartalmú kormot, cinket, nikkelt, krómot, benzolt és aldehideket bocsát ki. A levegő-üzemanyag arányon kívül a szennyező anyagok mértékét befolyásolja a motor felépítése, műszaki állapota, valamint az, hogy a jármű éppen gyorsul, egyenletesen halad, fékez, vagy üresjáratban van. Jelentős befolyásoló tényező az útburkolat állapota is.
Korábban a benzin egyik legfontosabb adalékanyaga az ólom volt, melyet kopogásgátlóként és kenőanyagként alkalmaztak. A levegőbe került ólom közismerten káros egészségügyi hatása miatt az ólmozott benzint világszerte kivonják a forgalomból. Magyarországon 1999. április 1-jén történt meg az ólmozott benzin kereskedelmi forgalomból való teljes kivonása, ami jelentősen javította nagyvárosaink levegőminőségét. Budapest belvárosában például az ólom és a bróm (az ólmozott benzin adalékanyaga) légköri koncentrációja a harmadára-negyedére csökkent, míg a várhegyi alagútban néhány hónap után már egy nagyságrend volt a koncentrációcsökkenés. Sajnos azonban az ólmot helyettesítő egyéb adalék koncentrációja feldúsult az intézkedést követően. Sajnos ezek mérése a levegőben még nem mindenhol megoldott.
A dízelüzemű gépjárművek nagyon híg keverékkel üzemelnek, ami miatt a szén-monoxid kibocsátásuk viszonylag kis mértékű. Jelentős viszont a részecske-kibocsátásuk: egy nagyságrenddel haladja meg a benzin-motorokét. A részecskék legnagyobb része korom. Jelentős felületük révén hordozóanyagként viselkednek, megkötik az el nem égett szénhidrogéneket.Erről a PM10-ről szóló linkben találhatnak adatokat. További jelentős szennyező az aeroszol formátumú szulfát, melyért a gázolaj kéntartalma a felelős.