Az eredeti "hajlandók koalíciója"

A háború okai

Az iraki háború okairól és következményeiről zajló viták már a háború előtt megkezdődtek. Az Amerikai Egyesült Államok nem nevezett meg hivatalosan okot a háború megindítására, de általában a terrorizmus elleni háború (War on Terrorism) egyik részeként hivatkoznak rá.

Bár hivatalos indok nincs, de a háború előtt az amerikai vezetés Szaddám Huszein esetleges tömegpusztító fegyvereit nevezte fő érvnek, mivel az iraki vezetés nem engedte be az országba a nemzetközi vizsgálóbizottságot, mely ezek meglétét ellenőrizte volna.

Az invázió után – mivel nem találtak semmilyen tömegpusztító fegyvert – kevésbé kézzelfogható okokat említenek, mint például a szabadság és a demokrácia terjesztése, vagy az iraki nép felszabadítása.

Áttételesen a háború oka a 2001. szeptember 11-i események utáni terrorizmus elleni és a terrorizmus támogatói elleni harc. A háború előtt felmerült, hogy Szaddám Huszein támogatja az al-Kaida terrorcsoportot, de bizonyítékokat erre sem találtak.

Másik magyarázat szerint ez egy „megelőző háború”, ami még azelőtt avatkozik be, mielőtt komolyabb veszélyt jelenthetne Irak.

Eleinte a háborút az Egyesült Államok közvéleménye támogatta, 2006-ra viszont 76%-a szerint az háború megkezdése hiba volt.

A háború célja

A hivatalos célok

Donald Rumsfeld védelmi miniszter a háború előtt a következő célokat nevezte meg :

• Önvédelem
  • megtalálni és megsemmísíteni a tömegpusztító fegyvereket
  • elfogni a terroristákat
  • információt szerezni további terrorista-hálózatokról és tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tervekről

• Humanitárius
  • segélyek küldése, a szankciók megszüntetése (Madeleine Albright szerint fél millió iraki gyerek halt meg a segélyek hiánya miatt)

• Az 1205-ös számú ENSZ határozat betartatása (1998)

• Politika
  • Szaddám Husszein kormányának megdöntése
  • segíteni az iraki népnek bevezetni a demokráciát

• Gazdasági
  • biztosítani az olajkitermelést

A kritikusok szerinti valódi célok

• Energiaszektor
  • irányítás alá vonni az iraki szénhidrogén-forrásokat, és visszaállítani a dollárt a nemzetközi olajkereskedelem kizárólagos valutájának. (2000 óta Irak az eurót használta olajexport valutának)
  • megszerezni a régió kőolaj- és földgáz-lelőhelyeit hogy ezzel nyomást gyakorolhasson az ettől függő országokra
  • az Egyesült Államok kezébe juttatni az iraki olajnyereségét
  • csökkenteni az olaj árát

• Pénz juttatása hadi és építési vállalkozásoknak

• A kormány népszerűségének fenntartása
  • a Bush-kormány soha nem volt olyan népszerű, mint a szeptember 11-i terrortámadás után megindított válaszcsapások során
  • elterelni a figyelmet az Egyesült Államok gyengébb gazdasági teljesítményéről

• Érzelmi okok és ideológiák
  • bebizonyítani az USA megkérdőjelezhetetlen geopolitikai elsőségét
  • bosszú a Bush apját ért bérgyilkos támadásért, melyet Hussein szervezett (Kuvait, 1993)
  • Saddam Husseint megbuktatni, mivel az első Öböl-háborúban ez nem sikerült

Az invázió előtt

Az inváziót megelőzően az USA és az első Öböl-háborúban részt vevő koalíciós erők (Nagy-Britannia, Franciaország) kisebb konfliktusba keveredtek Irakkal, amikor az 1991-ben kijelölt déli és északi tiltott légtérbe kétszer beléptek iraki gépek. Ezután az iraki légvédelem többször célbavett őrjáratozó amerikai és brit vadászgépeket.

2002 közepétől az Egyesült Államok megváltoztatta válaszstratégiáját, és több gépet küldött a tiltott légtérbe, és elkezdte megsemmisíteni az iraki légvédelem egységeit. 2002 márciusában még egyetlen bombát sem dobtak le, áprilisban 0,3 tonnát, május-augusztusban 8-14 tonnát, szeptemberben pedig már 54,6 tonnát. Ezután született meg az inváziót engedélyező határozat október 11-én.

A légvédelem és a amerikai gépek közötti összetűzések és bombázások ezután mindennapossá váltak, a legnagyobb légicsapás szeptember 5-én történt 100 repülőgép bevonásával, mely egy nagyobb védelmi központot támadott Irak nyugati részén. Már ekkor felmerültek kétségek a támadás jogosságával kapcsolatban, mivel a hivatalos álláspont szerint a síiták elleni támadásokat akarták megelőzni ezzel, de ennek a hadműveletnek a helyszíne messze volt a síiták védemét biztosítandó területektől. A támadás helyszíne inkább a Jordániából behatoló speciális egységeket segítette, melyek így észrevétlenül juthattak az országba.

A „hajlandók koalíciója”

Körülbelül 100 000 katona és tengerészgyalogos amerikából, 26 000 Nagy-Britanniából, kisebb csapatok több másik országból állomásoztattak csapatokat Kuvaitban a háború megkezdéséhez. Északi frontot is akartak nyitni, de Törökország visszautasította területeinek átadását ilyen célokra. A legtöbb ország csak az invázió után küldött csapatokat Irakba.

Ezeket az erőket nevezzük a „hajlandók koalíciójának” (Coalition of the Willing), melynek Magyarország is tagja volt.

Tagok a jelenleg a helyszínen lévő létszám sorrendjében Amerikai Egyesült Államok Nagy-Britannia Olaszország Dél-Korea Ausztrália Lengyelország Románia Grúzia Dánia El Salvador Azerbajdzsán Mongólia Albánia Lettország Litvánia Csehország Szlovákia Örményország Bosznia és Hercegovina Észtország Macedónia Kazahsztán Kanada

Tagok, amelyek már kivonultak Japán Bulgária Ukrajna Nicaragua Spanyolország Honduras Norvégia Dominikai Köztársaság Fülöp-szigetek Thaiföld Magyarország Új-Zéland Portugália Szingapúr Hollandia Moldova Tonga Izland

ENSZ segédcsapatok (UNAMI)

• Grúzia
• Fiji
• Románia

Az iraki haderő

Az iraki haderő létszámát csak becsülni lehet. Körülbelül 389 000 rosszul felszerelt katona (350 000 gyalogos, 2000 haditengerész, 20 000 légierős, 17 000 légvédelemi), Fedayeen Saddam hadserege 44 000 fő és 650 000 tartalékos. Az iraki légierő és haditengerészet gyakorlatilag nem játszott szerepet a háborúban.

Az invázió

Irak lerohanása 2003. március 20-án kezdődött, a hadművelet neve „Operation Iraqi Freedom” (Irak Szabadságáért Hadművelet) Az Egyesült Államok hadereje az északi kurd lázadókkal összefogva, nemzetközi koalíciós erők támogatásával támadott. Ezt tekintjük a 2003-as iraki háború kezdetének.

Az invázió után

Májusban Bush elnök meglátogatta a U.S.S. Abraham Lincoln repülőgéphordozót San Diego partjainál. A hajó éppen visszatért a Perzsa-öböl térségéből és Bush itt mondta el híres beszédét, és bejelentette, hogy a háborút megnyerték.

Ennek ellenére Szaddam Huszein még hatalmon volt és rengeteg ellenálló volt még az országban. Azóta tudjuk, hogy a koalíciós erők veszteségei szinte csak akkor kezdődtek.

2003 májusában az iraki hagyományos értelemben vett hadsereget valóban leverték, a koalíciós erők egyre erősebb ellenállást tapasztaltak a szunnita háromszögnek nevezett területen. Az ország kormánya összeomlott, és Irakban káosz uralkodott, az állami épületeket, múzeumokat, katonai raktárakat kifosztották. A Pentagon becslése szerint 250 000 tonna hadianyagot vittek el az iraki lázadók, mellyel az ellenállást folytatni tudták.

2004 vége felé a lázadás egyre szervezetebbé vált, leginkább a már említett szunnita háromszög területén. A háromszög magában foglalja Bagdadot, és az iraki nép 35%-át.

A lázadók csak gerilla módszerekkel tudtak kárt okozni, többek között öngyilkos bombamerényletekkel, útmenti bombákkal, házilagos robbanószerkezetekkel, gránátvetőkkel. Ezenkívül megpróbálták tönkretenni az elektromos, víz és olajszállítási infrastruktúrát.

2006-ra semmit nem csökkent a bombatámadások száma, sokszor azért támadtak, hogy gátolják a hatalomra segített új iraki kormány működését. Az ellenállóknak sikerült civileket is fogsába ejteniük, főleg újságírókat és munkásokat.

A koalíciós erők megpróbálják fenntartani az új kormányt, hogy megerősödve önállóan is hatalmon tudjon maradni, ám mindmáig ez nem sikerült.

Áldozatok (2007. januári adatok)

Az adatok tartalmazzák mind a háború, mind a megszállás számadatait, összesítve. Tekintve, hogy erőszakos cselekmények valószínűleg a jövőben is történnek majd, az adatok nyilván nem véglegesek.

Az iraki civil áldozatok pontos száma nem ismert, az IBC szerint 53040-58543 fő.

Az iraki hadsereg áldozatainak pontos száma nem ismert, közelítő értéke a Pentagon szerint 30000 fő.

Az amerikai hadsereg 3018 főt veszített (2438 fő közvetlen ellenséges tűztől), 22834 sebesült, 18183 megbetegedés.

Nem amerikai szövetséges katonai elhalálozások: 251 fő. Ausztrália 2 fő. Bulgária 13 fő. Dánia 6 fő. El Salvador 5 fő. Észtország 2 fő. Magyarország 1 fő. Olaszország 33 fő. Kazahsztán 1 fő. Lettország 3 fő. Hollandia 2 fő. Lengyelország 18 fő. Románia 2 fő. Szlovákia 4 fő. Spanyolország 11 fő. Thaiföld 2 fő. Ukrajna 18 fő. Egyesült Királyság 128 fő.

Nem iraki civil áldozatok száma: 201 fő.