Sabine Kuegler Nepálban született, német családban.
Hétévesen szüleivel Nyugat-Pápuának egy a civilizáció által még érintetlen területére költözött. Miután a félelmetes hírű fayu törzs befogadta a családot annak a reményében, hogy a misszionárius szülők majd békét teremtenek a törzsi háborúk sújtotta vidéken, Sabine a helyi gyerekek életét kezdte élni cölöpökön álló új otthonukban, a dzsungel szélén. Mindent megtanult, amit egy fayunak tudnia kell a túléléshez, ha úgy hozta a sors, gilisztákat, pókokat, bogarakat és apró halakat evett, íjjal vadászott, és lassan megismerte a kannibalizmusukról és szigorú büntetési rendszerükről elhíresült fayuk mindennapjait. A törzs tiszteletbeli tagjává választott család az évek során túlélt egy hajótörést, több törzsi összecsapást és egy majdnem végzetes maláriajárványt is, miután a megrázkódtatásokból okulva Sabine apja úgy döntött, lányát Svájcba küldi tanulni. Az immár tizenhét éves kamasz hirtelen egy merőben más világban találta magát, ahol szinte nehezebb volt kiismernie a helyes utat, mint a dzsungelben. Sabine önéletrajzi könyvében számot ad boldogtalan házasságáról, korai anyaságáról, állásvesztéséről és öngyilkossági kísérletéről is, hiszen ahogy ő fogalmaz: Az élet a dzsungelban fizikailag megterhelő, míg Nyugaton lelkileg. Sabine Kuegler mára négy gyermek édesanyja, párjával igazi világutazók, jelenleg Tokióban, Amerikában és Münchenben élnek.