A kövér, röpképtelen új-zélandi kakapo jövője nemrég még annyira kilátástalannak látszott, hogy különféle macskatápokról nevezték el a veszélyeztetett madarak egyedeit, melyek nagy része sajnos nevéhez hűen végezte. 

A kakapo tanulékony, okos madár, de ha megijed, azonnal kővé dermed és könnyű prédájává válik az olyan betelepített ragadozóknak, mint a macskák, kutyák, menyétek vagy a patkányok.

A kakapo a világ legritkább és legfurcsább papagája. Ő az egyetlen röpképtelen és éjjeli életmódot folytató papagáj, és ő nő a legnagyobbra is: súlya a három és fél kg-ot is elérheti.

Valaha több százezer kakapo élt az új-zélandi szigeteken, de a legfrissebb kakaposzámlálás minössze 62 megmaradt példányt regisztrált. Egy nagyon sikeres költési időszaknak és több, mint száz önkéntes fészekőrző munkájának köszönhetően azonban a kakapok száma idén 40%-al emelkedett. 

Új-Zéland az elmúlt évtizedekben híressé vált a kihalás szélén álló madárfajok megmentéséért tett erőfeszítéseiről. A kis fekete cinegelégykapó (Petroica traversi) 5 megmaradt példányát 250-re szaporították fel és a nemzeti madár, a kiwi száma is jelentősen gyarapodott az utóbbi években.

Új-Zélandon több millió évig gyakorlatilag nem éltek emlősök - a madarakkal és hüllőkkel benépesített szigeteken összesen 2 denevérfaj képviselte az emlősöket. Ezért hát a kakapo (akárcsak a kiwi) nem tanult meg sem repülni, sem elszaladni a ragadozók elől.

A bennszülött maorik húsáért és csodás tollazatáért vadásztak rá, de ez nem lett volna elég, hogy a kihalás szélére sodorja a fajt.
Amikor azonban az európaiak az 1800-as években megérkeztek és szép lassan behurcolták magukkal a háziállatokat, a haszonállatokat és a kisemlősöket, a kakapok száma rohamosan csökkenni kezdett.

Az egyik európai betelepülő így írt a XIX. században: "Holdfényes éjszakákon lehet őket megfogni. Egyszerűen meg kell rázni a fát vagy a bokrot, és lepotyognak a földre, mint az almák". 

A kihalás szélére sodort kakapo megmentésére az elmúlt évtizedben rengeteg erőfeszítést tettek. A megmaradt madarakat hat olyan szigetre telepítették át, ahol nincsenek ragadozók, és ahol a szárnyasok biztonságban szaporodhatnak. A program annyira sikeres lett, hogy a Codfish-szigeten szabályos zsúfoltság alakult ki, ezért néhány állatot átszállítottak a Fiorlandi Nemzeti Parkba, ahol remélhetőleg már jövő nyáron költeni fognak.

Paul Jansen, a kakapomentő csapat vezetője szerint a siker a fészekőrzők kemény munkájának és a felnőtt példányok kiegészítő táplálásának köszönhető.