Kik a hippik?

Kezdetben volt a beat. Mint mozgalom és mint irodalom. Az irányzat 1957-ben született San Franciscoban. A mozgalom alapregénye Jack Kerouac Útonja. Allen Ginsberg költeménye, az Üvöltés ma is a beatnikek programversének számít. A hatvanas évek második felében a beat helyét a hippik mozgalma foglalta el. Nekik nem volt saját irodalmuk, életcéljuknak önmaguk kiteljesítését tekintették. A mozgalom őshazája San Francisco egy elővárosa volt, ám hamarosan egész Amerikában és Nyugat-Európa-szerte megalakultak az első hippi közösségek, akik párosan, kis, vagy nagyobb csoportokban – kommunákban – éltek. Tanulmányozták a keleti vallásokat, filozófiákat, és időnként felkerekedtek, hogy hosszabb-rövidebb időre letelepedjenek Afganisztánban, Indiában vagy Nepálban. 

A szó jelentése

A harmincas-negyvenes években hep-nek nevezték a menőket, swingereket. Később a szó írásmódja is megváltozott, hip-re. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján hip-nek lenni azt jelentette, hogy az illető benne van a menő dolgokban.

Ki a hippi?

A hippiség nem elsősorban külső jegyekből állt. Nem elég tehát a hosszú haj, az afrofrizura, a farmernadrág, öv, saru. Hippinek lenni a társadalmi renddel szemben tanúsított erőszakmentes ellenállást jelenti elsősorban, és nem külsőségeket.

A hippiknek semmi közük a garázdasághoz, az erőszakhoz. A hippi magatartásának legfontosabb eleme a hit, hogy puszta létezése is belátásra int, követendő példát kínál.

Miből éltek a hippik?

Munkát csak végszükség esetén vállaltnak, és csupán annyit, amennyi a közösség életfenntartásához kellett. Szabad idejükben elsősorban együtt voltak. Ezt nevezik love-in-nak, ami szerelmi és szeretetkapcsolatot is jelent. Élvezték a beszélgetést, a táncot, a zenét. A keleti filozófiákból megismerték a megváltozott tudatállapotban történő érzékelés új útjait. Ezt a tudatállapotot a hosszú és fáradságos jóga, meditáció helyett gyorsabban is el lehetett érni, így a kábítószer, elsősorban a marihuána használata is hozzátartozott a hippi-léthez, bár nem kötelező jelleggel. 

A hippik és a turisták

San Francisco Haight-.Ashbury negyede volt a leghíresebb hippi rezervátum. Az egyik turisztikai társaság rendszeres buszjáratokat indított kalandvágyó amerikaiaknak.
Részlet az idegenvezető szüvegéből:
-„Most belépünk a világ legnagyobb hippitelepére, mely szíve és egyben forrása is az egész hippi szubkultúrának. … A marihuána természetesen a legköznapibb dolgok közé tartozik errefelé, a bennszülöttek érzékeik felkorbácsolására fogyasztják… A kábítószerek fogyasztásán kívül a hippi másik kedvenc időtöltése a felvonulás, parádézás, tüntetés; szemináriumokat és csoportos vitákat tartanak arról, mi a jó és mi a rossz a jelen Amerikájában, semmittevéssel töltik napjaikat, örökké a lélekkel, a valósággal foglalkoznak, és nyekergő gitárokon, visító fuvolákon és kongó gongokon próbálják kifejezni énjüket.”
-idézet Lewis Yablonsky A hippiutazás c. könyvéből (The Hippi Trip, 1969)
A mozgalom nem volt hosszú életű. A hippik a fennálló rend tagadásán kívül nem tudtak megfogalmazni alternatívákat. Legszimpatikusabb tevékenységük pacifizmusuk – békevágyuk volt, mely a vietnami háború Amerikájában nem is kevés.