Aki az elmúlt napok hírműsoraiból értesült csak a japán bálnavadász hajó balesetéről a déli sarki vizeken, az a történteket elkönyvelheti úgy is, mint egy szokásos incidenst a halászok és a militáns környezetvédők között, aztán továbblapoz. De talán mégis érdemes egy pillanatra megállni, mert a történteket mégsem lehet egyszerűen az ismerős sémába sorolni. Csak emlékeztetőül. A japán bálnavadász hajón a védett anktartiszi vizeken tűz ütött ki, az égő hajó környezeti katasztrófával fenyegetett, és a hajó balesetét – mint később kiderült, tévesen – összefüggésbe hozták azoknak az állatvédőknek az akciójával, akik két hajóval napokon át üldözték a japánokat, hogy megakadályozzák a bálnamészárlást. Az állatvédők már nem látnak más módot arra, hogy ezt a kihalófélben lévő állatfajt megmentsék a kipusztulástól, csak azt az egyet, hogyha egy ilyen hajó kifut a tengerre, a nyomába erednek, és megtámadják. Ezzel persze újra és újra előállítják a régi dilemmát. Ha a környezetvédők csak röplapokat gyártanak, konferenciáznak és fölvonulnak, itt-ott transzparensekkel tiltakoznak, nem biztos, hogy ráébresztik a világ közvéleményét arra, hogy milyen veszélyek fenyegetnek. Ha viszont militáns akcióba kezdenek, a közvélemény megriad, és esetleg csak azt látja, hogy ezek a balhét keresik. Akik ebben a mostani akcióban részt vettek, azok szerint az ilyen dilemmákon már értelmetlen rágódni, csinálni kell valamit. Egy fiatal magyar nő is ott volt a japánokat üldöző egyik hajó fedélzetén. Veronika február 23-án érkezett haza, ő mesélte el a történteket a Szombat délelőttnek. Kristóf Veronika szerint az üldözésnek az volt a célja, hogy bebizonyítsák a világnak, képesek megállítani a japán bálnavadászatot, másrészt erre kiképzett aktivistáik füstbombát, bűzbombát juttattak el a Nisin Maru fedélzetére, ami egészségre ártalmatlan, viszont órákon keresztül lehetetlenné teszi a munkát. Ezen kívül két gumicsónak is elindult, ami a hullámzó jeges óceánon gyakorlatilag egy lélekvesztő. Ezen kiképzett társak ültek, akiknek az volt a feladatuk, hogy a vér kivezetésére szolgáló nyílásokat tömítsék el erre megfaragott fa eszközökkel, amelyek közül egyet Kristóf Veronika faragott, amire nagyon büszke. Az akció a rossz idő következtében balul sült el, az egyik zodiákcsónakkal megszakadt a rádiókapcsolat, és fel kellett kérniük a Nisin Maru legénységét, kapitányát, hogy segítsenek megkeresni elveszett társaikat. - Viszont mikor mi odaértünk a Nisin Maruhoz, akkor óriási boldogság ért bennünket, mert éppen egy bálnacsalád úszott el, akiknek konkrétan megmentettük az életét azzal, hogy nem hagytuk ott a japán bálnavadász hajókat és nem tudták utána megközelíteni a bálnafeldolgozó hajót, tehát arra az egy napra egészen biztos, hogy nem vadásztak bálnára. A bajba jutottakat a japán hajó felvette. Az ő hajójukon is mindig utazik médiamunkatárs, mint ahogy a mi hajónkon is. Összesen hat újságíró kamerával. Ők kénytelen voltak segíteni ez a nemzetközi hajózási jogszabálynak írott és íratlan törvényei szerint. Abban a pillanatban, ahogy társainkat megtaláltuk, a bálnavadász hajó kereket oldott. A SeaShepherd nem olyan, mint a Green peace, nem éri be tiltakozással. Harcos, sokszor tettleges. A SeaSheperd alapítása óta számos bálnavadász hajót süllyesztett el a kikötőkben, és még több bálnavadász hajót sebesített meg a tengereken. Azonban nagyon-nagyon fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy soha senki nem sérült meg az ellenség hajóján sem. Tehát amikor egy bálnavadász hajó elsüllyesztése mellett döntenek, akkor azt mindig megelőzi egy körültekintő ellenőrző manőver, amellyel meggyőződnek, hogy egyetlen egy tengerész sem tartózkodik a hajókon. A szervezet alapítói úgy gondolják, nem lehet megmenteni egy életet úgy, hogy elküldik a 172. tiltakozó levelet, mert ezt nem veszik komolyan azok, akik veszélyeztetik ezeket az élőlényeket. Kristóf Veronika szerint a bálnavadászok nem szeretik őket, de respektálják a szervezetet. Egy példát is mond. A Nisin Maru fedélzetén tavaly két plakátot emeltek a magasba, amikor a Green peace hajója járt a közelükben, ez pedig felszólította a Green peace-t elég a távozásra, illetve egy nagyon kritikus vélemény volt a plakáton. Amikor az ő hajójuk megjelenik a bálnavadászok radarjain, azok abban a pillanatban megszakítják a munkát, és elkezdenek menekülni előlük. Annyi eredményt elértek a bálnák életéért küzdő szervezetek, hogy míg 30 évvel ezelőtt a bálnavadász nem volt tilos, most már gyakorlatilag globálisan tilos. És ez éppen a Green peace békésebb tiltakozásának köszönhető - ismeri el Kristóf Veronika. 1986-ban szüntették meg a kereskedelmi bálnavadászatot, azonban a tradicionális bálnavadász országos továbbra is folytatják. Ezek az országok a világ leggazdagabb országai közé tartoznak. Nem szorulnak arra rá, hogy bálnahúst fogyasszanak. Kristóf Veronikának van polgári foglalkozása, amit napi 9 órában folytat. Hogy ezt miért csinálja? - Minden szabadidőmet a tengeri emlősökkel kapcsolatos információk gyűjtésére, cikkek írására fordítom. A tengeri emlősök iránt érzett végtelen szeretetem, és a bálnavadászok ellen érzett engesztelhetetlen dühöm az, ami a SeaShepherdhoz vezetett.